Visszagondolni a múlt történéseire nehéz, főleg ha valami hihetetlenre szeretnénk visszagondolni. Az ami 2 évvel ezelőtt történt velem még mindig hihetetlen. Olvassa az ember mindenhol, hogy hány lányt erőszakolnak meg, amikor olvassuk csak gyorsan átfutunk rajta de mikor velünk történik meg akkor több évig még mindig hihetetlen számunkra. Lehet hogy nem teljesen emlékszik az ember arra az éjszakára, sőt van olyan aki tényleg semmire nem emlékszik, de a barátai és ismerősei tudják és el is mondják mi történt azon az éjszakán ha akarjuk, ha nem.
Azon az éjszakán amikor ez a hihetetlen dolog történt velem, a barátnőmmel egy éjszakai szórakozóhelyre mentünk. Amikor odaértünk bementünk és leültünk. Kértünk egy italt, miközben a táncoló fiatalokat néztük. Amikor a bárpult mögül szólt a férfi hogy kész az italunk felvettük az italt a bárpultról és felmentünk az emeletre. A barátnőm Lucy nem ivott belőle mert félt valamivel megmérgezik de viszont az én torkon annyira ki volt száradva hogy muszáj volt innom. Ez volt az utolsó emlék amire emlékeztem. A következő emlék már az volt hogy a kórházban fekszek. Mellettem ült anyukám és az apukám valamint Lucy. Elmesélték hogy az éjszaka bedrogoztak és megerőszakoltak. Amikor ezt meghallottam nem tudtam elhinni. Miért én? Miért nem más? Miért ittam az italból? Miért pont én? Miért? Ezekkel a kérdésekkel bombáztam a szüleimet és Lucy-t. Anyukám és apukám nagyon haragudott Lucyra hogy nem vigyázott rám, de viszont én tudtam hogy nem szándékosan tette.
Másnap hazaengedtek a kórházból. Mivel még nem lehetett tudni, hogy terhes lettem-e ezért két hétig csak izgultam hogy vajon mi lesz. Két hét múlva mikor visszamentem a kórházba és a kivizsgálások után közölték hogy gyereket várok sokkot kaptam. Az ég szerelmére 18 éves vagyok és gyereket várok, de ez nem érdekelte az orvosokat nem engedték, hogy a gyereket elvetessük. 6 hónappal később meg is született az én drága kislányom, Emily. Amikor megszületett és a kezembe adták, akkor éreztem azt hogy mégis jól döntöttem hogy végül vállaltam a bábát. Emily a világ legszebb kislánya. Kezdetekkor teljesen beparáztam, hogy fogok és egy gyereket felnevelni, de a szüleim és Lucy is nagyon sokat segítettek. Nagyon szépen és jól ment minden mikor egyik délután megcsörrent a telefonom. nem mutatott számot. Felvettem. A rendőrség volt, értesítettek arról, hogy a szüleim halálos autóbalesetet szenvedtek. Alig akartam elhinni. Elveszítettem mindent. A szüleim voltak azok akik 2 év alatt a legtöbbet segítettek a gyermeknevelésben. És most elveszítettem őket. Miért pont velük kellett megtörténnie? Fél évig Lucy nagyon sokat segített nekem. Felmondott a munkahelyén csak azért hogy segítsen nekem a gyermeknevelésben. Nagyon hálás vagyok neki még mindig ezért, sőt még most is mivel mai napig minden nap segít nekem. Mivel kezdtek elfogyni tartalékaim ezért elhatároztam hogy munkát vállalok. Nagyon sok munka közül elsőnek egy modellügynökség tetszett meg. Mivel tegnap jelentkeztem erre az állásra ezért kaptam egy e-mailt, hogy másnap már mehetek is egy meghallgatásra. Egész este izgultam hogy vajon mi lesz? Este átjött Lucy hogy este ne én fáradozzak Emilyvel mivel holnap állásinterjúra megyek. Reggel mikor felkeltem Emilyt megetettem és csináltam reggelit.
-Kérsz reggelit Lucy?-kérdeztem.
-Nem. Majd eszek később. Emilynek majd mit adjak enni?
- A hűtőben van eper és banán.
- Rendben. Sok sikert!-mondta majd megölelt.
- Remélem felvesznek.-mondtam majd adtam egy puszit Emilynek és elindultam.
Nem volt hosszú az út kb. 10 perc alatt odaértem. Bementem az ajtón. Egy hosszú folyosóra nyílt az ajtó elindultam előre, találkoztam egy fiatal férfival aki az igazat megvallva nagyon jól nézett ki.
-Szia! Állásintejúra jöttél?-kérdezte mosolyogva.
- Igen.-mondtam visszamosolyogva.
- Gyere megmutatom hova kell menned.-mondta.
- Oké.
- Hány éves vagy?-kérdezte miközben mentünk.
- Most töltöm nemsokára a 20-at. És te?-kérdeztem rámosolyogva.
- Én most fogom tölteni a 25-öt. És hogy hívnak?-kérdezte.
- Sutton. Téged?-kérdeztem.
- Noel. Van barátod?-kérdezte mosolyogva.
- Hát már régóta nincs. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt 2 évben.
- És lenne kedved egy vacsora mellett elmondani mi is történt veled?-kérdezte mosolyogva és izgatottan.
- Hát ha szeretnéd akkor benne vagyok egy vacsorába, de csak akkor ha megígéred,hogy nem hagysz ott, mert elég sok érdekes dolgot nem tudsz rólam még.-mondtam mosolyogva.
- Ígérem. Akkor este 7-kor felveszlek.Hol is laksz?-kérdezte mosolyogva.
Elővettem egy tollat és ráírtam a kezére a lakcímet.
- Itt lakom.-mondtam mosolyogva.
- Rendben ott leszek 7-kor. De most már menj nehogy elkéss.-mondta mosolyogva majd elindult visszafele.
Fülig érő szájjal léptem be az ajtón.
- Jó reggelt!-mondtam mosolyogva.
- Jó reggelt, kedves Sutton. Ülj le!-mondta a kedves nő az íróasztal mögül.
- A képeket odaadjam?-kérdeztem.
- Természetesen. töltse ki kérem ezt a papírt és mehetünk a próbafotózásra.
Kitöltöttem a lapot és odaadtam a nőnek.
- Akkor mehetünk is.-mondta és elvezetett egy másik szobába ahol volt egy nagy fehér vászon és előtte egy férfi volt nagy kamerával a kezében.
- Jó reggelt.-köszöntem a férfinak.
- Szia. Ne is húzzuk az időt menj oda a vászon elé és csinálok rólad pár fotót.-mondta.
Csinált pár fotót utána pedig mondták hogy majd szólnak hogy felvettek-e. Örültem hogy túl lettem rajta de annak még jobban hogy ma este randim lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése