Chapter 2 (Az eltitkolt testvér és a randi eleje)

Hamar hazaértem. Beléptem az ajtón és egy fiatal fiút láttam a kanapén ülve mellette Lucy ült.
- Sziasztok!-köszöntem.
- Na végre már hazaértél, ez a fiú az állítja, hogy a testvéred. Mondtam neki hogy neked nincs testvéred, de állítja hogy ő a testvéred.-mondta Lucy.
- Figyelj, nekem tényleg nincs testvérem, ha lenne tuti elmondták volna a szüleim.
- Akkor kérdezd meg tőlük hogy van-e testvéred!-mondta a mindig ismeretlen fiú.
- Megkérdezném tőlük de már egy fél éve meghaltak. Ez is bizonyítja hogy hazug vagy! Ha tényleg a testvérem lennél akkor tudnád hogy egy autóbalesetbe meghaltak!-mondtam idegesen.
- Hogy mi van? Meghaltak? Te jó isten! Nem is tudnék róla, mivel nevelőszülőkhöz kerültem még amikor 5 éves voltam.-mondta kétségbeesetten.
- Na jól van, most ebben a pillanatban takarodj innen! Most!-kiabáltam neki, de nem ment el.
- Tényleg a testvéred vagyok, és be is bizonyítom. Tessék itt van a jogosítványom! Abban benne vannak az adataim és a szüleim neve is akik mellesleg a te szüleid is!-mondta és odanyújtotta nekem a jogosítványát.
Kinyitottam a jogosítványt és tényleg a testvérem én meg hogy bántam vele!
- Ó, hát tényleg a testvérem vagy. Elnézést a viselkedésemért. És miért is kerestél meg?-kérdeztem.
- Elszöktem a nevelő szüleimtől.-mondta teljesen természetesen.
- Hogy mit csináltál???-kérdeztem.
- Elszöktem mert nagyon durván bántak velem. Mivel már betöltöttem a 18-at így már felnőtt korú vagyok.-mondta.
 - Na jó. Nekem dolgom van. Maradhatsz ma este, de holnap felhívom a gyámhatóságot és beszélek velük hogy ilyenkor mi a teendő.
- Rendben. Nagyon köszönöm.-mondta majd megölelt.
- Lucy feljönnél egy percre a szobámba?-kérdeztem.
- Persze.
Felmentünk a szobámba.
- Figyelj, ma este nem leszek itthon.-mondtam.
- Tényleg? Hol leszel?-kérdezte izgatottan Lucy.
- Randim lesz!-mondtam izgatottan.
- Te jó ég! Komolyan? Hát ez csodálatos! Mit fogsz felvenni??-kérdezte türelmetlenül.
- Fogalmam sincs.-mondtam csalódottan.
- Van egy nagyon szép ruhám. Kölcsönadom ha szeretnéd!-mondta.
- Ó, nagyon szépen köszönöm!-mondtam hálásan.
Ezt a ruhát kaptam kölcsön Lucytól:

Gyorsan felvettem, kicsit kisminkeltem magam, a hajamat begöndörítettem és úgy elment az idő, hogy már csak azt hallottam hogy csengettek. Gyorsan lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Szia Sutton.-köszönt Noel.
- Szia Noel, tudnál egy percet várni? Fent hagytam a táskám.-mondtam.
- Persze. Megvárlak az autóba.-mondta Noel és kiindult a kocsihoz.
Felmentem a lépcsőn és gyorsan belelöktem mindent a táskámba, adtam egy puszit Emilynek és lesiettem újból a lépcsőn, kiléptem az ajtón és beültem Noel autójába.
- Itt vagyok!-mondtam lihegve.
- Nem kellett volna így sietni!-mondta nevetve Noel.
- Nem akartalak megváratni.-mondtam rá mosolyogva.
- Türelmes típus vagyok.-mondta nevetve.
- És hova megyünk?-kérdeztem felé fordulva.
- Az egyik kedvenc éttermembe, ami nagy valószínűséggel mától a te kedvenced is lesz. -mondta kacsintva.
- Hát majd meglátjuk.-mondtam vigyorogva.
Hamar odaértünk az étterembe. Nagyon modern és elég elegáns étterem volt. Csupa újgazdag házaspárral és öreg férfival akik naponta többször járnak ilyen étterembe.
- Jó estét! Kinek a nevén van a foglalás?-kérdezte a nő mikor beléptünk.
- Jó estét! Noel Shay.-mondta Noel.
- Az az asztal lesz ott.-mutatott egy rózsacsokorral díszített asztalra.
- Gyere Sutton.-fogta meg a kezem Noel és az asztalhoz vezetett majd levette az asztalról a rózsacsokrot.
- Tessék. Ezt neked hoztam!-mondta majd felém nyújtotta a virágcsokrot.
- Igazán nem kellett volna.-mondtam.
- Ez csak a kezdet.-mondta mosolyogva.